3. Fejezet

"Harry te vagy az?"

Liam örömteli arccal köszönti Niallt egy kézfogással. Egy csomó kérdés jár a fejemben. Honnan ismerik egymást? Mikor ismerték meg egymást? Amikor Liam még nem ment el, minden barátját ismertem. Jóba is voltam párral. Például Nellt is Liam egyik haverjától ismerem. A fiú szakított vele és én vigasztaltam. De ez nagyon régen volt.

    - Ti honnan ismeritek egymást? - a válasz mind a kettőjüknél más. Egy kicsit fura. Liam válaszához szól Niall.

    - Egy buliban ismerkedtünk meg? Biztos jó lehetett, ha nem emlékszem rá. - Egész csábító a mosolya. 

    - Pedig de. - Neveti el magát Liam egy kicsit kínosan. Gondolom nem a húga előtt akar a bulijairól beszélni. Sok mindent megosztunk egymással, de az ilyen dolgokat nem annyira.

Gondolom nagyon sok mindent kell megbeszélniük, amit nem tudtak az évek során, úgyhogy felmegyek a szobámba. Amikor megfordulok Liam elkapja a kezem. 

    - Hova mész?

    - Felmegyek a szobámba. Nyugodtan beszélgessetek. - Egy kicsit fáradt vagyok és kéne egy kis pihenés. Meg amúgy sem tudnék csatlakozni a beszélgetésbe. Liam elengedi a kezem. Miért kéri számon, hogy hova megyek a saját házamban? Felballagok a lépcsőn és a szobámba érve egyből az ágyra vetem magam. Harry jár a fejemben. Sokat gondolkodom róla, majd egyre álmosabb leszek. 

Valaki kopogtat a szobám ajtaján, majd bejön. Liam az. Gyorsan ránézek az órámra és csak fél órát aludtam. Elment már Niall? Liam nekitámaszkodik az ajtófélfának. 

    - Nem akarsz velünk jönni egy kicsit inni? - Jó ötletnek tartom, mert már régen mentem el bárhova is a bátyámmal. És Niall is kedves.

    - Összeszedem magam és indulhatunk. - Nagy nehezen feltápászkodom az ágyból és elindulok a fürdő felé. Liam gyorsan lesiet a lépcsőn. Megfésülködöm és felkötöm a hajam egy nagy kontyba. Lemegyek a lépcsőn és a fiúk a kanapén ülnek és rám várnak. 

    - Hova megyünk? - Érdeklődöm. 

    - Tudod van az a pub, ahol találkoztunk. Nekem tetszik az a hely, szóval benézhetünk oda. - Egyből Harry jut eszembe. Ott találkoztam vele először. Niall egyetértően bólogat és én is belegyezem, hogy oda menjünk. Kilépünk az ajtón és megindulunk Niall kocsija felé. Nem lakik messze tőlünk, úgyhogy nem kell sokat gyalogolnunk. Beülünk a kocsiba és indulunk is. Én beülök hátra, Liam meg az anyósülésre. 

Útközben meggondolom magam, erről a kis kiruccanásról és legszívesebben haza mennék. Liam és Niall olyan jól elvannak. Az út unalmasan telik, de szerencsémre nincs messze a pub. Niall leparkol és besétálunk. Kiválasztunk egy kis eldugott asztalt és leülünk. Eszembe jut a múlt este. A sör és Harry. Már megint Ő! Nem megy ki a fejemből az a srác. A megjelenése és az ajkai. Miközben Harry-ről gondolkozom észre sem veszem, hogy a Niall hozzám beszél.

    - Ne haragudj! Mit is mondtál? - Egy kicsit kényelmetlenül érzem magam. De ez biztos el fog múlni. 

    - Kérsz valami italt? - Olyan édesen mosolyog Niall. A kemény külseje ellenére van benne valami kisfiús. Még a nevetése sem cáfolja ezt a gondolatot. Limonádét kérek csak, mert holnap is dolgozom és, ha iszom, akkor általában többet szoktam egy pohárnál. Niall feláll, de Liam marasztalja.

    - Hagyd majd én megyek. Ti addig beszélgessetek! - Liam diszkréten Niall-re kacsint. 

Ugye nem? Utálom, ha valaki össze akar hozni valakivel. De remélem a bátyámnak nem ez a szándéka. Kicsit kínosan telik az a pár perc, amit kettesben töltünk. Beszélgetünk, de látja rajtam, hogy távolságtartó vagyok. Vagyis a mindennapokon nem, de most teljesen máshol jár az agyam. Muszáj lesz kivernem a fejemből Harryt, de egyszerűen megbolondít. Még sosem volt ilyen. Liam visszatér az italokkal. 

    - Gyerekek! Nem maradunk itt egész este? Valami jó kis zenekar lesz. - Dobja fel az ötletet Liam. Legszívesebben haza mennék, de pozitívan gondolkozom és beleegyezen, hogy maradjunk. 

Már jó ideje itt ülünk és beszélgetünk. Jobban megismerem Niallt és egész szimpatikus ember. Mutat pár tetkót és azoknak a jelentését. Van egy sebhelye ahova egy rózsabokrot varratott, mert kiskorában beleesett egy rózsabokorba. Olyan aranyos. Máris kimegy a fejemből Harry. Ott hagyom a fiúkat, hogy kimenjek a mosdóba. Elindulok a folyosó felé, ahol Harry- vel találkoztam előszőr. Befordulok a WC felé és megjelenik előttem egy göndör hajú srác. Hátat fordít nekem, ezért nem látom az arcát.

    - Harry, te vagy az? - Kicsit bután érzem magam. Miért szólítanám meg? Nem is ismerem szinte. Megfordul, de nem Harry az.

    - Nem, de szívesen leszek a te ki Harryd. - Felém lép, de kikerülöm

    - Nem kell, köszi - Látszik rajta, hogy részeg. 

    - Pedig jó buli lenne! 

2. Fejezet

"Haver, de rég láttalak"

Amikor meglátom szinte eláll a lélegzetem. Ott áll előttem teljes életnagyságban Liam, akit több mint 2 éve nem láttam. Az én drága bátyám.
    - Liam! - először csak döbbenve állok előtte, majd a nyakába ugrom.
    - Húgi! Nem hittem, hogy itt találkozunk majd! - elenged és lerak maga elé. Látom, hogy nagyon örül a találkozásnak, de miért nem jött előbb engem meglátogatni? Fontosabb neki egy szórakozóhely mint a tesója? - És mi újság veled? - Liam ránéz Nellre. Nagyon megnézi. 
   - Semmi. Csak eljöttünk Nellel egy koncertre, de már indulni akartunk. Na és hogy- hogy ide jöttél előbb, nem pedig a húgocskádhoz? - Játékosan megütöm bátyámat, miközben beszélek. Muszáj megkérdeznem tőle.
   - El kellett intéznem valamit - egy kicsit gyanús a hangja. Inkább nem kérdezek rá, és akkor nem rángatom bele magam semmibe. - Egyébként most akartam indulni hozzád. Egy kis időre beköltözhetek-e?
    - Liam! Ez természetes! - Mondom, miközben egy puszit nyomok az arcára.
Beültünk Nell kocsijába és Liam kérésére valami sötét utcába mentünk ahol egy haverjától elvitte a cuccait. Amikor hazaérünk Liam elfoglalja a vendég szobát és később be is alszik, szóval nem tudunk nagyon beszélgetni. Már nagyon rég nem láttam és már nagyon hiányzott. Még téblábolok a házban és lefekvés előtt gyorsan lemosom a sminkem és megmosom a fogam. Mire bemegyek a szobámba, Liam ül az ágyon. Pedig azt hittem, hogy rég alszik.
    - Mit csinálsz itt? Azt hittem, hogy alszol már? 
    - Áh dehogy! Gondoltam még beszélgethetnénk erről arról.. - mondja és közben magához húz és megölel. - Hogy állsz a fiúkkal? - néz rám tök komolyan én meg csak szembe röhögöm szegényt.
    - Te aztán rátérsz a lényegre. Már nagyon, de nagyon hiányoztál! - még erősebben megölelem. Olyan régen találkoztunk.
    - April először válaszolj nekem! - vádaskodik.
    - Nincsen barátom. Miért érdekel ennyire? - csak értetlenkedem.
    - Mert amíg távol voltam, konkrétan nem tudtam semmit sem rólad. Se senkiről itthon - kicsit szomorúnak látom 
Miért nem keresett? Most már tudom, hogy neki is fájt. Az elején majd belehaltam a hiányába. Aztán nagyon sok ideig mérges voltam rá. Ez a düh ezen az estén is előjött bennem.
    - Miért nem kerestél? Tudod mennyire fájt? Nagyon hiányoztál

Az este további része hazugságokból állt. Vagyis szerintem. Nem tudok hinni Liamnek. Megkérdezem, hogy miért nem szólt, hogy hazajön. Nem kapok rendes választ. Miközben beszélünk észreveszem, hogy kicsit soványabb lett. Régen kicsit pufibb volt.

-

Elkezd csörögni az ébresztőm és kipattanok az ágyból. Nagyon nincs kedvem dolgozni, de sajnos ez nem kívánságműsor. Legalább a munkatársaim jó fejek. Csöpög az eső és nem vagyok képes sétálni. Hívok egy taxit és elindulok a munkahelyemre. Egy reklámfilmet kell megcsinálnunk, ami elég sürgős. Már alig várom, hogy jöjjön a zenekar, akikkel dolgozni fogunk. Valami rock banda és hát.. imádom ezt a műfajt.
Egy kicsit késtek a fiúk, de ez benne volt a pakliban. Mindenki megjött, csak az énekes nem.
    - Fiúk nem tudjátok hol van Harry? - kérdezi Jane, a munkatársam. Mindenki beállt már a helyére, de még mindig nem tudunk kezdeni. Egyből a múltkori este jut eszembe a sörrel és az eltűnt fiúval. Neki is Harry a neve.
Kinyit az ajtó belép az énekes. Borzos hajától nem látni szemeit. Felnéz és megdermed, ahogy meglát engem. Ez Ő!
    - Amy? - kicsit mintha félne tőlem. Eddig a hajától nem vettem észre, hogy egy kisebb monokli van a szemén. Majd a sminkes helyre teszi. De mi történhetett vele? 
    - Szia! Ez a te zenekarod? - csak döbbenten állok
    - Igen, csak ez egy másik. - mintha zavarban érezné magát. Fél tőlem?
    - Szerintem kezdjük a munkát! - Jane mondata és összecsapott tenyere szakítja meg a csöndet.

Harry kicsit feszélyezve érzi magát, ahogy látom, de nem tudom miért. Zavar, amiért nem beszél velem. Mondjuk miért tenné. Csak most találkozunk másodszorra. A többi srác olyan jó fej. Beszédesek és kedvelnek engem és Jane-t is. Csak Harry nem szól hozzám. 
A munka közben nem is foglalkozunk egymással. Én ezt a dolgot nem tudom elfogadni.
A fiúk mennek az öltözőbe, mi meg Jane-nel az irodába. Jane furcsán méreget engem és kicsit félek ettől a pillantásától. 
    - Nem tudom észrevetted-e, de feszült volt a hangulat a forgatás közben. - Tudtam, hogy szóba hozza. 
    - Magam sem tudom. - Kicsit szomorú vagyok, mert nagy csalódás volt ez a délelőtt. Harry teljesen elcseszte a kedvemet. Elmesélem Jane-nek, hogy hol találkoztunk és az incidenset is. Szeretek vele megosztani személyes dolgokat, mert a munkatársam és egyben a barátnőm is. Megbízok benne és ő is bennem. 

                                                                              -

Bedugom a kulcsot a zárba és elfordítom. Kinyitom az ajtót és egyből ledobom a táskám a földre. Kimerítő volt a mai munka és nagyon elfáradtam. Liam a kanapén üldögél és valami sorozatot néz. Én nem is szoktam tv-t nézni. Csak akkor, ha átjönnek a barátaim. Köszönök Liamnek, de nem köszön vissza. Mérges rám? Újra köszönök és már visszaköszön. Megkérdezi a mai napom én meg mesélek neki egy kicsit. Nem mondok neki sokat Harryről. Csak annyit, hogy már találkoztam vele, amikor jött Liam. Amikor befejezem mondandómat csengetnek. Odaballagok az ajtóhoz és kinyitom. A szőke hajú srác az, aki visszahozta a tárcámat. Azt hiszem Niall. Elkezdünk beszélni és közben Liam átsétál mögöttünk a konyhába.

    - Haver, de rég láttalak! - Niall mondata sokkol engem. Ismerik egymást?

1. Fejezet

"Nem hittem, hogy viszont látom még Őt"

Reggel az ébresztőm elviselhetetlen zaja kelt, amit egy másodperc alatt ki is kapcsolok. Fél hat. Természetesen elfelejtettem, hogy valaha létezett nekem hasonló tárgyam és ráadásul szombat van, vagyis nem dolgozom. Már nem tudok visszaaludni, ezért leülök a nappaliban egy székre, és a kezembe fogom a gitáromat. Lusta vagyok és egy perces elmélkedés után végül meggondolom magam és inkább csinálok egy kávét. A lakásba néma csend honol, néha túl nagy csend. De én így szeretem, az életem egyik jelentős része a reggeli nyugalom. 
Miután megiszom a koffein adagom, valaki csönget. Értetlenül nézek az ajtó felé, hiszen csak reggel hét van. Óvatosan közelítem meg a bejáratot és gyorsan felkapom a hozzám legközelebbi tárgyat. Egy vázával a kezemben nézek ki az ajtón lévő kukucskán. Egy férfi áll a lábtörlőn, akit eddig életemben nem láttam.  Szőkés barna hajú srác, pár tetkóval. Na jó, a jobb karja tele van tetoválásokkal, míg a másikon csak pár darab van. Esetleg ismerem, csak nem tudok róla? Elkezdek kutakodni az emlékeim között, de semmi. Kizárt, hogy betörő legyen, azok nem csöngetnek. Ellenőr sem lehet egyenruha nélkül. "De vajon mit akarhat?" teszem fel magamban a kérdést, amikor meglátom nála a fekete Nirvanas pénztárcámat. "Ez mikor tűnt el?" Kérdezem magamtól. Gyorsan átkutatom a táskám, amiben tényleg nem találom az elvesztett tárcát. Kapkodva megkeresem a kulcsot, mielőtt elmenne. Gyorsan megnézem magam a tükörben, hogy vállalható-e a kinézetem. Egy fekete top meg egy ugyan olyan színű melegítő van rajtam, a hajam pedig a fejem tetején, egy kusza kontyban. Egy mély levegőt veszek, majd kinyitom az ajtót. Az ismeretlen csak kedvesen mosolyog és köszönt.
    - Hello. Bocs a hajnali zavarásért, de még meló előtt vissza akartam adni. Tegnap az egyik közeli kávézóban találtam rá a tárcádra. – mondja, miközben még mindig ugyanolyan kedvesen mosolyog rám. Az arca melegséget sugároz, eltekintve a külseje miatt.
    - Szia. Nagyon köszönöm, hogy elhoztad! Szinte észre se vettem, hogy eltűnt. Még egyszer köszönöm! - hálálkodom neki miközben észreveszem, hogy néz valamit a lakásomon. Nem tudom eldönteni magamban, hogy mi lehet olyan érdekes.
    - Semmiség az egész. Viszont most mennem kell, különben elkések. Remélem, még összefutunk. 
    - Szia! - intek mosolyogva. Becsukom az ajtót, és gyorsan megnézem, hogy az összes iratom benne van-e. Találok egy kicsi papírt, rajta egy telefonszámmal. Ez vajon az ő telefonszáma lehet? A nap további részében a saját szórakoztatásomra filmet nézek, majd este elkezdek készülődni. 

Nell este hatkor jön át, hogy segítsen megcsinálni a hajam a koncertre. Beszélgetünk, míg kivasalta és már indulunk is. Nell mozgó fodrász üzlete gyorsan bezárt, mégis gyönyörűen begöndörítette a hajamat alul. Szegény barátnőm nem ihat, mivel ő vezet. Nekem is van jogsim, de autóm nincs és nem is nagyon szeretek vezetni. Egy klubba indulunk, de mivel annyira szerencsénk van és sikerült belekeverednünk egy dugóba. Nell az orra alatt szitkozódik miközben én nyugodtan nézek ki az ablakon.

Kb. fél óra múlva tudunk csak kikeveredni a dugóból, de még így se késsük le a koncertet. A sorbaállás és a bejutás nem vesz sok időt igénybe és mihelyt bemegyünk elfoglaltunk egy boxot a színpad mellett. Éppen hogy kérünk egy italt és már kezd is a banda. Két srác gitározik és egy énekelt. Nagyon szimpatikusak, főleg az énekes. A koncert nagyon jó és egy csomó olyan dalt játszanak, amit ismerek.

Nell a koncert után még iszogatni akar ezért megkért, hogy hazafele vezessek én A pultnál állok egyedül, amíg Nell elment a mellékhelyiségbe, amikor valaki leöntött sörrel. 
    - Mi a fenét csinálsz? - üvöltöttem a férfira, akinek már megártott a sör. Ilyenkor nem tudok magamon uralkodni és állandóan ordítozok.
    - Hát te voltá' útban! Kislány! Inkább menj haza aludni. Már fellőtték a pizsamát. - szólt vissza durván a tag. Nem is értem, hogy ezeket az embereket miért nem rúgják ki innen.
    - Na ide figyelj! 21 évesen azt csinálok amit akarok. És nekem ne dirigálj! Értve vagyok?- ordítom az arcába a férfinak. Igaz, a lánya lehetnék, de nem tűröm el, hogy így beszéljenek velem. Főleg, ha egy férfi az. Hátat fordítottam és elindultam a WC felé, hogy lemossam magamról a sört. Befordultam egy kisebb folyosóra, ahol előbb a színpadon álló bandának az énekesét látom meg.
    - Te aztán tudsz visítozni. - mondja ezt mosolyogva, de valami gúnyt érzek benne. A hangja egy kicsit rekedtes, ami tökéletesen passzol a külsejéhez.
    - Ezt most vegyem bóknak? - nem tetszik ez a beszólása.
    - Ahogy akarod. Harry vagyok. - nyújtja a kezét felém.
    - April. – fogadom el a kéznyújtást.
    - Láttam, nagyon élvezted a koncertet. - az ajkai megint mosolyra húzódnak. 
Ez azt jelenti, hogy figyelt engem?
    - Igen, tetszett..- mondom egy halvány mosoly kíséretében. Nem tudom miért vagyok vele ennyire furcsa.
    - Meghívhatlak valami italra? Mondjuk egy sörre? - nézi az alkoholtól ázott hajamat és közben nevet.
    - Bármit, csak sört ne! - jelentem ki kuncogva. - Oh, de várj! Megkeresem a barátnőmet, mert valahol elvesztettem és nem akarom itt hagyni szegényt. – felelem habozva.
    - Csak nyugodtan! - mosolyog és halál nyugodtan és nekidől a falnak. Eszméletlenül jól néz ki feszülős nadrágban és fekete pólóban. Nem kell sokáig keresgélnem, mert a mosdóból kijövet kapom el.
    - Atya ég! Mi történt veled? - kérdezi aggódva.
    - Egy ember a pultnál leöntött sörrel. Csak ennyi. Viszont képzeld.. Beszéltem azzal a szexi énekessel. – mosolygok idiótán. - És meghívott egy italra is. Viszont előtte mindenképpen meg akarom igazítani a hajam! -húztam be a WC-be és elővettem a táskámból a fésűmet. Miután egy kicsit rendbe tettem magam elindultunk a folyosóra, ahol elméletben várt engem Harry. Befordultunk a sarkon, de sehol senki.
    - Na hol van a fiú? - kérdezi Nell, miközben elég furán néz rám. 
    - De.. itt várt engem! - értetlenkedem az eseten.
    - April! Ugye nem ittál? Mert akkor szoktál képzelődni. - gyanúsít meg Nell.
    - Hogy mi? - húzom fel magam. - Dehogy is! Szagolj meg! Egy korty alkoholt sem ittam! Lehet, hogy csak beljebb ment, vagy beült egy boxba.. - mondtam, de csak magamat nyugtatgatom vele.
    - Gyere nézzük meg! - karol fel Nell és elindulunk befelé, de nem találjuk sehol. Nem is várt meg és most Nell teljesen hülyének néz. A kijárat felé indulva valaki elhúzza a kezem. Teljesen ledöbbenek, amikor megfordulok. Nem hittem, hogy viszont látom még Őt.